Német szerzők vizsgálatot végeztek annak meghatározására, hogy a sürgősségi ellátásban használt POC koagulométer mennyire használható az akut stroke-betegek ellátásában.

Jelenleg a rekombináns szöveti plazminogén-aktivátorral végzett intravénás thrombolysis az akut ischaemiás stroke kezelésének egyetlen hatékony eszköze. A thrombolysis eredményessége azonban nagyban függ attól, mennyi idő telik el a tünetek jelentkezése és a terápia megkezdése között: alkalmazásától 4,5 órán belül várható hatás.

A pitvarfibrilláció világszerte az ischaemiás stroke vezető okának számít, mely a népesség elöregedésével egyre nagyobb etiológiai jelentőséget nyer. A K-vitamin-antagonistákkal végzett, 2 és 3 közötti INR-értéket megcélzó orális alvadásgátló kezelés a pitvarfibrillációhoz társuló stroke leghatékonyabb prevenciója, ezért jelentősen emelkedik a stroke-kockázat miatt orális alvadásgátlásban részesülő betegek száma, ezzel együtt egyre gyakoribb, hogy orális alvadásgátlás alatt álló beteg kerül akut stroke miatt a sürgősségi osztályra. E betegcsoport ellátása különösen nehéz feladat elé állítja a sürgősségi osztályon dolgozókat. Jóllehet a magas INR-értékeket általában a szisztémás thrombolysis ellenjavallatának tekintik, az akut ischaemiás stroke miatt bekerült betegeknél nem számít ritkaságnak a szubterápiás INR-érték, ezért a thrombolyticus terápia elvégezhető. Az orális antikoagulálásban nem részesülő betegek esetében sok centrumban nem várnak a laboratóriumi eredményekre a thrombolysis megkezdésével, ám orális alvadásgátlót szedő stroke-betegeknél, illetve olyan esetekben, amikor a véralvadási státuszra vonatkozóan információ nem nyerhető (például afáziás betegeknél) kötelező az INR-érték meghatározása.